A fő kérdés:
Igaz lehet-e, hogy etikára (ideológiára, filozófiára, alkotmányra) lényegében csak a férfiak miatt van szükség, mivel a nőknek a közösséghez való kötődés is elég ahhoz, hogy szabálykövetők legyenek? A szabálykövetés nem rombolja a szeretetreméltóság imázsát, ami a női szerep lényege.
A férfiak esetében viszont a tiszteletreméltóság imázsát rombolhatja a szabálykövetés.
Ezért a szabálykövetés és a tiszteletreméltóság követelményeit csak egy közösségi identitást kifejező elmélettel lehet összhangba hozni – amit etikának kereszteltek el.
A nőnek nem kínos, ha konformista, s ezzel illeszkedik be.
A férfinak az is kínos lehet, ha konformista, és az is, ha lefelé lóg ki a közösségből. Tehát, ha gyengébb, gyávább, szegényebb.
A feminizmus részben arról szól, hogy a nők is beszállnak a tiszteletreméltóságért folyó zéró összegű játékba, akár a szeretetreméltóság föladásával is, miközben a férfiak ennek ellenkezőjét nehezebben tehetik meg:
1. Mert a társadalom ezt nem tolerálja – nem vár férfiakat pl. óvóbácsi vagy titkárnő szerepre.
2. Éppen bátorság és erő, tehát férfiasság kellene ahhoz, hogy ezt képesek legyenek megtenni – föladni eredeti, férfias szerepüket.
Ezen modell alapján a feministák sarokba szorítják a férfiakat: a férfiak számára élesedik a verseny a saját terepükön, s nekik nehezebb másik pályára kerülni.
Ez a folyamat, természetesen, rombolja a társadalmi kohéziót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése